Kárpátok Kincsei Turisztikai Egyesület
Hívj minket: (+36) 20 378 23 85 (Viber)

Kőrösmezőn jártunk március végén

A háború kitörése után folyamatosan tartottam a kapcsolatot kinti ismerőseimmel. Több, mint 10 éve járok ki Kárpátaljára és Bukovelbe, sok ismerőst és jó néhány barátot szereztem ez idő alatt. Amellett, hogy érdekelt, hogyan élik meg Ők Ukrajnában a háborút, mindenképp szerettem volna segíteni is.

Az első néhány hétben arról kaptam információkat, hogy a Kárpátalján, illetve Nyugat-Ukrajnában lévő szállásokra olyan menekültek érkeztek a háborús övezetből, akiknek nincsenek anyagi problémáik: fizetnek a szállásért, saját autóval vannak, megvan mindenük. Aztán eltelt egy kis idő, és Jani barátom Kőrösmezőről szólt, hogy a helyi iskolában már egyre több gyalogosan érkező menekült van, akiknek ruhákra, higéniai termékekre és tartós élelmiszerre lenne szüksége. Az iskola konyháján az ott lakó menekülteken kívül további több mint száz fő étkeztetését szervezték meg.

Kaptam egy listát arról, hogy milyen adományokkal tudnánk segíteni, közte volt egy mosógép és egy elektromos főzőlap is, amit szintén sikerült beszerezni. A gyűjtést nagyon szűk körben hirdettem csak meg, de így is annyira sok adomány érkezett, hogy a gyűjtés utolsó napjára a garázsom teljesen megtelt.

Március 24-én egy plafonig pakolt kisbusszal indultunk útnak. Az adományokat a Нове Ясіня, azaz Új Kőrösmező alapítványnak vittük, erről ki kellett tölteni egy adományozási és egy deklarációs nyomtatványt is, ezeket a határon kérték. Az átlépés gördülékeny volt.

Ukrajnába belépve, a kárpátaljai részen gyakorlatilag semmi nem utalt rá, hogy az ország hadiállapotban van, háborúban áll. Esti órákban megérkeztünk Kőrösmezőre, az adományokat lepakoltuk, benéztünk a helyi iskolába, váltottunk néhány szót az ország különböző pontjáról érkezett menekültekkel, majd Bukovel felé vettük az irányt, hogy elfoglaljuk a szállásunkat.

A hágón átérve már kezdett érezhetővé válni, hogy valami nem stimmel: ellenőrző pontok, blokádok, harckocsiakasztók, felhalmozott homokzsákok. Az ellenőrző pontokon nekünk nem volt problémánk, de résen vannak. Volt “szerencsénk” élőben is meghallgatni, hogy szólnak a légvédelmi szirénák, de szerencsére ennél melegebb helyzetben nem volt részünk.

Az Új Kőrösmező alapítványnál nagyon hálásak voltak az adományokért, mi pedig szomorúan, de bizakodva jöttünk haza, azzal a gondolattal, hogy érjen véget minél előbb ez a rémálom, ami miatt néhány hét alatt több millió embernek kellett elhagynia az otthonát…

Hozzászólások

hozzászólás