Képes visszaemlékezés az elmúlt 5 év és 140 ezer kilométer közös kalandjairól!

Sok ember szemében csak egy nagy, 5 méter hosszú vasdarab. Nekem életem legjobb autója volt, amelynek nagyon sok élményt köszönhetek, ezért összeállítottam az elmúlt időszakról egy kis képes beszámolót. Szeretettel küldöm mindenkinek, aki részese volt!

Néhány hely azok közül, ahova eljutottunk…

2014: első kép a megvásárlás után, jövünk haza Mainz-ból a német export rendszámmal.

Mikor hazaértünk, még megvolt az első T4-esem (IWP). Nem volt egy rossz autó, de zongorázni lehetett a különbséget.

2017-ben egy másik T4-es is érkezett a házhoz Svájcból, de csak néhány hétre. Papíron sok szempontból jobb volt (4 évvel fiatalabb, dupla tolóajtós, plüss belsős, újabb AXL motoros), mégis a zöld maradt meg, mert a valóságban az érződött lényegesen jobb autónak.

A legtöbb közös élményt a téli bukoveli utak során szereztük… Íme az egyik kedvencem, a számtalanszor végigfűzött gyönyörű erdélyi szerpentin havazás után Máramarossziget felé.

Hólánc szerelésnek a gondolata sem merült fel soha… Kényelmes dolog síelni járni egy Syncro-val!

Pedig időnként kaptunk rendesen az égi áldásból.

Hotel Bukovel

Kőrösmező, Margit néninél és Jani bácsinál

Eljutottunk óriási havazásban Hintertuxra is, az október 23-i besízésre.

Sosem okozott gondot felmenni Krvavec-ra.

Bukovelbe sokszor kilátogattunk a téli szezonon kívül is. Ez itt az egyik kötelező megállóhelyünk, Európa Földrajzi Középpontja.

A bukoveli síközpontba vezető 8 kilométeres új útszakaszon.

Hotel Bukovel recepció: nem véletlen, hogy csak T4-es van a képen, a helyiek előszeretettel használják a típust. Nem sok más kisbusz van, ami ilyen jól bírja a mostoha körülményeket.

Montenegró, Kotori-öböl: a 2014-es nyári túránk egyik helyszíne, háttérben egy méretes óceánjáróval. Itt romlott el a napfénytető, ami sajnos már nem is lett megcsináltatva az eladásig, pedig milyen jó dolog…

Horvátország legdélebbi csücske, Molunat, az egyik első búvár kaland. A T4 mellett Gera Zoli makulátlan állapotú C Mercije.

Szlovénia, Bovec, az egyik nyári adrenalintúra raftinggal, kanyoninggal, drótkötélpályával. Első alkalommal sikerült a rövidebb utat választani Kranjska Gora felé, egy ideig emlegették az utasok, talán az volt a legdurvább szerpentin, amit megjártunk együtt.

Partybusz-mode Bovecből hazafelé.

Partybusz-mode a srácokkal, Bukovel felé.

Bázisunk a VOLT fesztiválon. Nem csak alapozni, aludni is jó volt benne!

Dunaszerdahelyen, a DAC-Slovan rangadón.

Sok szempontból a legnagyobb közös kalandunk volt ez az út: a 2016-os franciaországi foci EB!

Budapest – Bordeaux – Marseille, 4500 km-es túra 8 fővel, természetesen hiba nélkül.

Még mindig Franciaország és az EB túra. “Jól áll neki a lemenő napfény.”

Imádtam vezetni. Amikor ezt tervezték, akkor a mérnökök szeme előtt még nem a downsizing és a tervezett avulás szavak lebegtek, mint ma.

Olasz meló: a Budaörsön bérelt garázs tulajdonosa megkért, hogy költöztessük haza a fiát Piacenzaból.

De megjártuk Svájcot is: Sankt Gallen-ből hoztunk mosógépet, hazafelé Németországból pedig ritka ASA AR1-es alufelniket a T4-esre (meg néhány rekesz sört).

Imádtam ahogy kinézett ezekkel az alukkal, bár használni természetesen sokkal rosszabb volt, mint a csúnya lemezfelnivel…

A legtöbb karbantartást Lukács Robi, a biatorbágyi T4 guru végezte el rajta.

A kánai úti autómosóban időnként elég illusztris társaságba keveredtünk.

A Hungaroringen megtartott Transporter találkozók kihagyhatatlanok voltak.

Hippifalu a Hungaroringen.

2015-ben még a Transporter történelmi sorba is bekerültünk, kiállítóként.

2019-ben, 5 év és 140 ezer kilométer után azonban el kellett búcsúznunk egymástól. A hirdetés képeihez Sisitől kértem segítséget, aki szuper fotókat csinált kívülről…

… és belülről.

Nem is kellett sokat várni és megérkezett Michael Csehországból, aki természetesen rögtön beleszeretett az autóba és megvette.

Az utolsó közös képünk, mielőtt Michael útnak indult Csehországba az új szerzeményével. Idén volt 20 éves a T4-es és ahogy Michael elhivatottságát látom, újabb 20 év kalandnak néz elébe, immár lakóbuszként.

Ezt a képet már Michael-től kaptam. Cseh rendszámmal, Multivan felnikkel, teljes szerviz és néhány olyan módosítás után (sperrdifi, karfás ülések, stb.), melyek az én terveimben is benne voltak. Remélem, legalább annyi szuper közös élményük lesz együtt, mint amennyi nekünk volt. Én pedig már nézegetem a használt T4-eseket…